Gondolatok Grafo-Gárdony konferenciánk múltjáról és jelenlegi helyzetéről

„Gárdonyaink” története, avagy küldetése a MÍT életének és megújulásának jegyében

Néhány nappal vagyunk túl a MÍT több mint két évtizede, minden nyáron megrendezésre kerülő konferenciáján. Azon a hagyományőrző Grafo-Gárdonyon, amely az ország grafológusainak, a különböző képzőintézetek hallgatóinak minden évben lehetőséget ad arra, hogy töltekezhessenek, pszichológiai, grafológiai tudásukat felfrissítsék, kiegészítsék, szakmai kapcsolataikat megerősítsék.

Természetesen, ezek a számunkra oly fontos rendezvények, a társadalmi és gazdasági körülmények változásainak hatásáira, a létszámot tekintve hektikusan reagáltak, azonban kisebb vagy nagyobb létszámmal, de szakmailag mindig rendkívül értékes és számunkra fontos anyagokat dolgoztak, dolgoznak fel. Ugyanakkor a társtudományokkal szoros kapcsolatban lévő előadásaikkal, gyakorlati bemutatóikkal nemzetközi szinten is elismertségre tettek szert. S mindig megtalálták az aktuális szakmai területeket, helyzeteket, a régi és új szakmai értékeket, s azokat a neves előadókat, akik mellé be tudtak kapcsolódni a tehetséges, újonnan végzett hallgatók is kutatómunkáik ismertetésével.

Talán a legsikeresebb időszakai mégis azok voltak a Magyar Írástanulmányi Társaság fennállásának, amelyekben egymás után több éven keresztül olasz-magyar szakmai rendezvényeknek adott helyt e több mint húsz éve működő szakmai sorozatunk, a minden nyár végén az ország grafológusait összefogó szakmai hagyományunk. Ezeket azt hiszem, méltán említhetjük a MÍT legértékesebb szakmai programsorozatai között. Főleg azokra az időszakokra emlékezve, amikor első ízben vettük fel a kapcsolatot az olasz kollégákkal, akik készségesen válaszoltak  az e-mailjeinkre és meghívásunkra nagy örömmel jöttek el hozzánk. A szakmai tapasztalatcsere mindkét ország grafológusainak, pszichológusainak látókörét megújította 2007-es, 2008-as, 2009–es Grafo-Gárdonyainkon, és a Dobogókőn megrendezett Pszicho-Pilis konferenciáinkon. Ezek után mi is több alkalommal kaptunk meghívást Olaszországba, és 8-10 főből álló magyar delegációnk előadásain keresztül a római grafológusképző iskolák vezetői, tanárai is megismerkedhettek a magyar klasszikus grafológia értékeivel.

Bár később, a válság éveitől kezdve szüneteltek nonprofit szervezetünk nemzetközi konferenciái, a magyar grafológustársadalom gárdonyi és dobogókői hagyományait továbbra is folytattuk, hiszen  nemzeti eredményeinket, sajátosságainkat sosem adhatjuk fel. Grafológiai értékeink megőrzése, továbbfejlesztése a MÍT programjain keresztül a legbiztonságosabb, s fontos számunkra, hogy a „mai magyar grafológia” sajátos módszereit „hungarikumként” tudjuk értékelni. Ennek jegyében szakmai programjaink megőrzése, megtartása, fejlesztése nemcsak szakmailag fontos, hanem nemzeti ügyünk is kell, hogy legyen. Gyakran emlegetjük, de nem eleget, hogy ennek köszönhetően a világon először értük el 2003-ban az állami elismertséget, ami most veszélybe került ugyan, de reméljük és bízunk abban, hogy ennek lehetőségét visszakapjuk, és ezért mindent megteszünk.

A Magyar Írástanulmányi Társaság fő tevékenységét az évtizedek óta megtartott Grafo-Gárdony és Pszicho-Pilis konferenciák, az utóbbi években indított Négy Égtáj programok, és egyéb, havonta sorra kerülő rendezvények alkotják. Megmaradásukban nagy szerepet játszik a folyamatosság, a rendszeresség, a periodicitás, s az anyagi érdekeltség mellőzése, amelyek fontos részei a hagyományteremtésnek, a szakmai, etikai és morális értékek megújulásának és megőrzésének. A MÍT ezekkel a nonprofit rendezvényekkel „őrzi a lángot”. Hiszen ha kisebb létszámmal is, de nagyon szép szakmai értékek bemutatásával folytatódnak, évről évre. S mivel a hagyományteremtésnek nemcsak a periodicitás, hanem a hely szelleme is dominánsan részesévé válik, így minden évben, a “Jövőre, veletek, ugyanitt!” jelszóval augusztusban mindig Gárdonyban, néha Agárdon, de mindig a Velencei-tó csodálatos környezetében. Ez évben, 2012. augusztus 25-én, 26-án immár 22. alkalommal került sor rá.

S itt be kell ismernünk, hogy a 22. alkalmat jelző dátum nem egészen pontos, mert ami 22, az lehet, hogy csak 21. Ennek külön múltja, külön története van. Ugyanis a gárdonyi programok kezdetekor, anno 1990-ben (és még utána sokáig) a Grafológiai Intézet patronálta a nonprofit szervezésű Magyar Írástanulmányi Társaságot. Jómagam, mint az akkori MÍT-programok felelőse, szervezője (és a Grafológiai Intézet első évfolyamának lelkes hallgatója is egyben), szerencsémre épp Papp Zsuzsával jártam egy évfolyamra, aki Gárdony közelében lakott. Akkor Kóta Hédi tanította nekünk a mélylélektant, aki a Grafológiai Intézet igényességére utaló, óriási terjedelmű pszichológiai anyagokkal borított el bennünket, amelyeknek persze később nagy hasznát vettük, de ami akkor, az elején, kicsit száraznak tűnt. Hédivel együtt az osztály úgy döntött, hogy a tanítási órákon túl eltöltünk egy-két napot a Velencei-tó partján, Agárdon. Papp Zsuzsa szerzett nekünk  néhány szobát egy régi üdülőben 1990 nyarán, hogy ott külön gyakorolhassuk Kóta Hédivel a pszichológiát. Ez volt az első, kis körben induló „Grafo-Gárdony”. De az igazi, nagy Grafo-Gárdony a következő évben indult, 1991 nyarán. Ezt a Grafológiai Intézet a Magyar Írástanulmányi Társasággal közösen rendezte meg, s hagyományát a MÍT-program szervezőjeként vittem tovább, sok éven keresztül életben tartva azt.  Ehhez folyamatosan kerestem a lelkes segítőket, a klubvezetőségi tagokat és klubvezetőket. S hogy a nevezetes “Grafo-Gárdonyt” 1990-től, a kisebb, vagy 1991-től, a nagyobb konferencia indításától számítjuk-e, az már csak nézőpont kérdése, s őszintén szólva magam sem tudom… A  MÍT “Emlékplakettjét”, amit a MÍT akkori elnöke, Hakkel Hedvig  adott át  számomra, ezek és más MÍT-programok elindításának, összefogásának, hagyománnyá alakításának elismeréséül, azóta is nagy becsben őrzöm, és köszönöm Hakkel Hédinek, a MÍT akkori elnökének.

S most, a 2012-es Grafo-Gárdonyon, elnökségem hetedik évében jó érzéssel töltött el  arra gondolni, hogy sok év elteltével, a válság évei alatt is sikerült megtartani, továbbvinni ezeknek a rendezvényeknek a szakmai hagyományait, értékét. Közel sem volt könnyű, holott azért mindig jöttek új segítők, s gyakran a “szélére” is kellett állni annak, amit elindítottam, de ezeket az időszakokat is élményként éltem meg, mivel a gárdonyi programokat az első évek hagyományt indító megküzdése miatt lélekben mindig egy kicsit a magaménak éreztem. Hiszen a lelkesedés sokaknál hamar alábbhagyott, mivel a nonprofit munka bizony nem kifizetődő. Így a MÍT-klubvezetők, klubvezetőségi tagok többnyire csak néhány évre vállalták a szervezőmunkát, ami miatt gyakran kellett újabb segítőket, újabb klubvezetőségi tagokat keresni. De Papp Zsuzsa és Oláh Marika gyakran visszatért, s egy-egy idő után mindig megtalálható maradt. Így az idei 2012-es Grafo-Gárdonyon jó szívvel adhattam át számukra, most már a MÍT elnökeként, az Ügyvivő Testület által is megszavazott díszoklevelet. Sok más kolléga mellett, ebben a 21 vagy 22 éves távlatban, ami a „Gárdonyok” értékes előadásai mögött áll, szervezőként ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a szakmai hagyomány egy nonprofit országos szervezeten belül fennmaradhasson.

2012. szeptember 12.

Pálmai Anna, a MÍT elnöke

 

Szólj hozzá!



Ez a honlap is használ sütiket (cookies) a minél jobb felhasználói élmény érdekében. Kérem, fogadja el ezt a tényt és maradjon velünk! Köszönöm! Bővebb információ

A cookie-k használata segíti a jobb felhasználói élmény kialakítását. Az Európai Uniós rendelkezések értelmében, erről kötelességünk értesíteni olvasóinkat. Kérjük fogadja el a tényt az "Elfogadom" gombra kattintva és maradjon velünk! Köszönjük!

Bezárás