Grafo-Gárdony 2011
Ez volt a huszadik!
Grafo-Gárdony 2011
2011. augusztus 27-én, egy hőségrekordokat megdöntő kánikulai napot követően, még mindig nagyon forró reggelre virradtunk.
A konferencia reggeli kezdését kicsit megnehezítette, hogy némi technikai probléma adódott a projektorral. Szerencsére a gyülekező kollégák nem nagyon háborogtak, örültek a régen nem látott ismerősöknek, vagy épp új ismeretségeket kötöttek…
Pálmai Anna, a MÍT elnöke, a konferencia rendezője nem kis nosztalgiával emlékezett az első Grafo-Gárdonyokra, amikor még csak csírázott néhányuk lelkében az az elképzelés, hogy a Grafológiai Intézet első nagy konferenciájának színhelyén meghonosodjon a grafológustársadalom számára egy évente megrendezésre kerülő országos program, minden nyár végén. S a megálmodott MÍT-programon, a nyár végi Grafo-Gárdonyokon, a Grafológiai Intézet és az új grafológusképzők támogatásával, valóban egyre többen vettek részt. Jóval a válság előtt, a magyar grafológia fellendülésének „fénykorában” több mint kétszázan is látogatták a rendezvényt.
A MÍT elnöke megemlékezett arról a rendkívüli alkalomról is, amikor egy-két évvel ezelőtt nemzetközi szintre emelkedett a rendezvény, hiszen 10-12 fős olasz delegációval Rómából is érkeztek kollégák, szaktekintélyek, akiknek előadásai színesebbé tették szakmai életünket. De jó volt megtapasztalni rácsodálkozásukat a magyar grafológia értékeire!
A visszaemlékezésből természetesen nem maradhatott ki az a Grafo-Gárdony sem, amelyen minden előadó az akkor elhunyt Gulyás Jenő Istvánra (+) a MÍT Tiszteletbeli Tagjára emlékezett, hiszen Ő épp az egyik nemzetközivé fejlődött Grafo-Gárdony konferencia előtti napon ment el tőlünk, nagyon hirtelen. Megdöbbentő volt, ahogyan ezen a Grafo-Gárdonyon minden előadó Jenőre emlékezve kezdte előadását.
Visszaemlékezésében Anna hangsúlyozta, hogy akkor, azon a nevezetes 2006-os Grafo-Gárdonyon olasz vendégeink látták és tapasztalhatták a kollégájukra emlékező előadók szeretetében, az értékes előadásokon is túlmutató emberi egységet.
Anna bevezető mondatai közben érkezett meg a konferencia neves vendége, Pitti Katalin Liszt-díjas, Kossuth-díjas operaénekes, aki már nem először látogat el Grafo-Gárdony rendezvényre.
Ahogy mindig, most is mosolyogva érkezett, tele lendülettel és energiával. Lelkesen mesélt el néhányat legújabb történeteiből. S mivel Pitti Katalin kézírását már egy előző konferencián feldolgoztuk, így ezen a jubileumi konferencián Anna az aláírás különlegességének szimbolikáját fejtette ki, a hatalmas kezdőbetűt és a felső zónából az alsó zónába zuhanó „i”-re feltett pont értelmezését. Ezt követően a művésznő csodálatos hangjával, annak magaslataival és mélységeivel töltötte be az Operaházhoz viszonyítva aprócska termet, közben mindannyiunk előtt a magaslatokból a mélybe hajolva (akárcsak i betűjének pontja). Személyes áldást kaphattunk Tőle, énekes formában. Miután egy közös éneklésre is rávette az ő mélységes alázatán, áldásán, hangján ámuló hallgatóságot, oly könnyedén, ahogyan jött, mosolyogva, nagy lendülettel illant el közülünk, otthagyva hangjának varázsát és áldásának nyomát a lelkünkben.
Ezután természetesen csak szünet következhetett, hiszen magunkhoz térni a művésznő „áldása” után nem volt könnyű. A rövid kávészünetet követően azután felgyorsultak az események, és gyorsan peregtek a percek a rendkívül színes szakmai programok során.
Elsőként Hornyák Ottiliától hallhattuk a 2010-re meghirdetett Erkel Ferenc Grafológia Pályázatra benyújtott dolgozatát, mellyel Ottilia harmadik helyezést ért el. Jó volt személyesen is találkozni a komárnói díjnyertes kolléganővel, akinek pályázati anyaga a Grafológia foyóiratban is megjelent.
Ezután Farkas Lászlótól (aki a tavaszi Pszicho-Pilisen a MÍT Tiszteletbeli Tagjának oklevelét vehette át) megtudtuk, hogy bizony az írásunk láthatatlan részletei (a tollnak a levegőben megtett útjai) is igen hasznos információkat hordoznak, melyekből, ha azokat a grafométer segítségével láthatóvá „varázsoljuk”, fontos következtetéseket lehet levonni. A módszert igazságügyi területeken is sikerrel alkalmazzák.
Fazekasné Visnyei Irma (aki már jó néhány éve a MÍT Tiszteletbeli Tagja) arról beszélt, milyen fontos, hogy az igazi tehetségeket már kisgyermekkorban fölismerjék és segítsék. Az óvodás- és kisiskoláskorúaknál lehet alapozni, a felső tagozatban már a speciális tehetségek is fölismerhetők, középiskolában pedig a speciális tehetségfejlesztésnek ideje érkezik el, hogy aztán a felsőoktatás időszakában teljesen kibontakozhasson a valódi tehetség.
Az ebédszünet után, az egyre nagyobb hőség ellenére, megújult lelkesedéssel fogadtuk az újabb vendéget, Kovács Zsuzsa világ- és Európa-bajnok öttusázót. Pálmai Anna interaktív elemzésébe ezúttal a jelenlévőket is bevonta. Mivel Zsuzsa kézírásának másolatát mindannyian megkaptuk, ezúttal Anna elemzéséhez (úgy, mint annak idején Papadimitriu Athina esetében egy grafo-klubon) mi is hozzátehettük gondolatainkat. Kicsit bátortalanul, de végül néhányan mégis vállalkoztunk erre, és Kovács Zsuzsa készséggel támasztotta alá Anna elemzése után a jelenlévő kollégák meglátásait is.
Házi Zsuzsa ezúttal nem írásjellemzőkről beszélt nekünk, hanem másvalamiről, ami azonban minden grafológus és írással foglalkozó szakember számára fontos lenne. Ez a dolog pedig a márkaépítés. Zsuzsa arra hívta fel a figyelmünket, hogy mennyire fontos minden grafológusnak „fölépítenie” saját „márkáját” és ugyanakkor fényesítenia tevékenységével a grafológia egészének „márkáját” is – ezáltal is elősegítve azt, hogy a laikusok fejében megfelelő kép alakulhasson ki végre a grafológiáról, és általában az írással foglalkozó tudományokról.
Rénesné Eller Gertrúd a művészetek világába kalauzolta a résztvevőket. Segítségével számos műalkotás (festmény, szobor, rajz) jellemzőit vethettük össze alkotóik kézírásának sajátosságival.
A nap további részében, lazításképp két olyan területtel ismerkedhettünk, amelyek nem a kézírás révén, hanem más módszerekkel hivatottak segíteni az emberek belső problémáinak megoldását.
Először Garda Ildikó vezetett be minket a Bodywork táncterápia rejtelmeibe. Bizton állítható, hogy akik ott voltak ebben a körben, sokkal mélyebb ismeretséget kötöttek egymással a gyakorlatok segítségével, mint ahogyan azt a nap elején hihették.
A kertben tálalt rendkívül hangulatos, svédasztalos vacsora után dr. Angster Mária tartott részletes előadást a Hellinger-módszerről, az előadás után pedig a gyakorlatban is megtapasztalhatták a résztvevők a módszer működését és hatásait.
A forró, sok új információt adó, de fárasztó, ugyanakkor élményekkel teli nap után jól esett a pihenés a Velence Part Hotel tóra néző szobáiban. Az éjszaka meghozta a várva várt enyhülést is, így vasárnap már könnyebb volt elviselni a meleget.
Másnap reggel izgatott zeneiskolások próbálgatták hegedűiket a megnyitó előtt, a budapesti Rácz Aladár Zeneiskola növendékei. Az élő zene hangjai és a zeneiskolások, új színt hoztak a konferencia másnapjának ígéreteként.
Kovács Mónika Liszt Ferenc kézírásának rezonometriai elemzését mutatta be, pontos és rendkívül szemléletes ábrákkal. Dr. Szidnai László módszerével már több alkalommal ismerkedhettek a kollégák Mónika nagyszerű tolmácsolásában, de mivel ezen a konferencián is akadtak olyanok, akik erről a mérési módszerről eddig nem hallottak, az előadás után az ő kérdéseikre is időt szenteltünk.
Pálmai Anna Liszt Ferencről szóló előadásában, a művész életútjának bemutatása után, Liszt kézírását a magyar klasszikus grafológia módszereivel elemezte, s külön hangsúlyozta a kézírásban megmutatkozó alkotókészség elemeit (fluencia, ötletek áramlása, flexibilitás, rugalmasság jelei a kézírásban), összevetve azokat az alkotó kortársainak, illetve a magyar zene későbbi óriásainak, Bartóknak és Kodálynak kézírásával. Színes összeállításában a magyar zene nagyjainak gyermekéveiből idézett történeteket, aktuális grafológiai megnyilvánulásaikat is bemutatva.
Továbbra is a művészeknél maradva, Podonyi Hedvig „a magyar Horác”, Virág Benedek ódaköltőnk kézírásával ismertette meg a jelenlévőket. Jó volt személyesen találkozni a Grafológia újság felelős szerkesztőjével ezen a konferencián. Jó volt hallgatni lendületes előadását erről a régi, de a grafológiában újdonságnak és hiánycikknek mondható Virág Benedek-témáról.
Urbán József Románné Goldzieher Kláráról, legnagyobb magyar grafológusunkról tartott előadást, akinek ez év őszén állítunk emléktáblát. Urbán József Goldzieher Klára életútjáról és annak eddig fel nem derített, szinte teljesen ismeretlen szakaszáról beszélt. Mindenki számára megdöbbentő volt a történet, amelyben fény derült arra, hogy a magyar klasszikus grafológia rendkívül kiemelkedő személyisége mennyire mostoha körülmények között halt meg a Bécs melletti Bádenben, s hogy milyen sokáig ismeretlenek volt halálának körülményei, még a család számra is. Megdöbbentő volt az is, ahogyan Urbán Józsi kollégánk rendkívüli kitartással, időt és anyagiakat is rááldozva, felkutatta mindezt. Meghatódva hallgattuk, hogy először az ő számára adatott meg, miközben Románné életútjának utolsó állomásait kutatta, hogy rátaláljon a Bécs melletti Bádenben arra a síremlékre, amelyet 50 esztendőn át sem a család, sem a grafológusok nem ismertek.
(Sajnos Gyulai Zsuzsa, betegsége miatt, nem tudta megtartani előadását. A 99 éves Lucy Arnoti sem vállalhatta már a telefoninterjút Washingtonból, mivel egészségi állapota a nyár folyamán sokat romlott.)
A nap végén Paróczi János közreműködésével, a Bach-virágterápia alapjaival való ismerkedés után, ismét családállításon vehettek részt az érdeklődők, amely ezen a napon is mélyre ható élmény volt, mindenki számára.
Biztosra vehetjük, hogy a rendezvény minden résztvevője élményekkel, nagyszerű szakmai tapasztalatokkal, információkkal gazdagodva, a régi és új ismerősök által lélekben is feltöltődve, ismét felejthetetlen élményekkel térhetett vissza a hétköznapjaiba.
