Grafo-Gárdony 2012 – Idézetek tükrében
Mottó: „Csak írj fénylő betűkkel, szaporítsd a fohászt, gyógyírért, vigaszért, hadd teljen vele az űr, lenne a jövőnek kovász” (Hendi Ilma: A jövőnek kovász).
Pálmai Anna: Megnyitó köszöntés
„Félreérthetetlenül érzem, hogy hajt valami a ceruzám felé… Lelkem ajándék csodát ragyogtatott. Vulkánkitöréssel elindultak a láva-szavak” (Nády Mária: Így kezdődött).
„Ez maga a figyelő jelenlét, melyben a szavak fejtik ki értelmét. Ebben nyilvánul meg érzés, s gondolat, s mindaz, minek hiszed vagy hitted magad” (Bánkúti Csaba: Nevezd hát nevén).
Dr. Szőnyi Magda: A kézírás, mint lelki erőforrás
„Úgy kell, hogy te is értsd: nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz: világnak világa,
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága” (Koltay Gergely: Honfoglalás).
W. Barna Erika: A grafoterápia alapjai
„Az írásban a legnehezebb kézbe venni a tollat, bemártani a tintába és szilárdan ott tartani a papír fölött” (J. Renard).
Szőtsné Fritz Ágnes, Banainé Balogh Katalin: Kádár János s.k. – A betűkbe zárt személyiség
„Kádár Jánost így búcsúztatta utóda, Grósz Károly 1989-ben: „…mindannyian tanulhatunk Kádár szerénységéből, elvhűségéből, kompromisszumkészségéből, internacionalizmusából, hazafiságából…”.
Szabó Miklós történész 1996-ban ezt írta: „gyáva volt és munkakerülő …”.
Roger Gough, angol történész véleménye szerint: „…hétköznapi embernek tűnt. Persze a valóság sokkal összetettebb volt, Kádár valójában sokkal kegyetlenebb és hataloméhesebb volt, mint azt sokan gondolták” (részlet a könyvismertetőből).
Pálmai Anna interaktív elemzése – vendégek: Bilicsi Katalin és Bilicsi Erzsébet
„Minden vágyam, minden törekvésem a mulattatás, a megnevettetés, a szórakoztatás öröme volt. Talán az a vágy hajszolt erre, hogy másokat boldoggá tegyek? Valahol egyszer olvastam: igazán boldog csak az lehet, aki másokat is boldoggá tud tenni.” (Bilicsi Tivadar)
Gyulai Zsuzsanna: Az elfelejtett gépírás
„Végül az írógép köszöntött ránk ördögi zajával, villámgyors beidegzéseivel, elröppenő íveivel és másolópapírjaival…” (Kosztolányi Dezső: A megvadult írógép)
Marunák Mária: Vizualitás – rejtett kezesség – klaviatúra
„ A két kéz természetes adottsága teljesen azonos, mi tettük őket egyenlőtlenné, mi használjuk őket másképpen, mint kellene” (Platón Törvényei).
Kovács Mónika: A Neumann-galaxis Don Quijote-éi? A rezonometrikus íráselemzés lehetőségei a „számítógépírás” korában
”…ha a technika elsodorja is a kézírást az életünkből, az még művészetként tovább élhet” (Umberto Eco).
Podonyi Hedvig: Hogyan tovább? Grafológia a komputervirtuózok korában
„A jövőben már csak a történészeknek és más szakembereknek kell írni és olvasni tanulniuk” (Vilém Flusser).
Farkas László: A grafológia jövője, az egyetemi képzés helyzete
„Mint »kikristályosodott mozdulat«, az írás különböző okokból, az összes emberi megnyilatkozás közül a legmegfelelőbb a tanulmányozásra: minden más cselekvés tünékeny és sokkal nehezebben mérhető. Azok a kritikusok, akik mereven tagadják, hogy a grafológiának van értelme, tévedésben vannak. Számos tanulmány mutatja, hogy a grafológusok a véletlenszerű találatnál sokkal nagyobb pontossággal diagnosztizálnak bizonyos jellemvonásokat…” (Gordon W. Allport pszichológus).
Androsics Nóra: Digitális grafológusok? Megállítható-e a kézírás háttérbe szorítása?
„Már nem kellett megitatnia tollát, nem kellett vesződnie szerszáma fogyatékosságával, kikapcsoltak minden akadályt, mely elterelte figyelmét a lényegről, de az írás csodálatosképp egyre hanyagabbá és lomposabbá vált, mintha arra volna szüksége, hogy éppen a kicsinyes gátlásoktól s az apró-cseprő műszaki zökkenőktől kapjon fényt és erőt” (Kosztolányi Dezső: A megvadult írógép).
Gyimesné Markó Etelka: A tehetetlenség mögött rejlő tehetség
˝A gyermeket tisztelettel kell fogadni, szeretetben felnevelni, és szabadságban elbocsátani˝ (Rudolf Steiner).
Molnár Szilvia: Foglalkozási szimbólumok megmozdítása
„Minden kiejtett, leírt szónak más és más a zengése kétmilliárd és néhányszáz millió ember lelkében. Ezt is tudnod kell, s nem szabad soha meglepődnöd a visszhang felett, mellyel az ember a másik ember szavára felel” (Márai Sándor: Füveskönyv).
Barna Zoltán: A gépírás és a kézírás személyiségre gyakorolt hatásai
„Vigyázzunk a megvadult írógépre, különben érzéseink és gondolataink zenéje nemsokára oly lelketlen kattogássá válik, mint a gépzongora lármája” (Kosztolányi Dezső: A megvadult írógép).
Úz-Kovács Gyula: Sámándobok és a székely–magyar rovásírás
” A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött és struktúrája visszanyúlik arra az időre, mikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos és erős hangzatokkal. …a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek” (Sir John Bowring angol filológus).
