Grafo-Gárdony 2012 konferencia
Néhány nappal vagyunk túl a MÍT több mint két évtizede, minden nyáron megrendezésre kerülő konferenciáján. Azon a hagyományőrző Grafo-Gárdonyon, amely az ország grafológusainak, a különböző képzőintézetek hallgatóinak minden évben lehetőséget ad arra, hogy töltekezhessenek, pszichológiai grafológiai tudásukat felfrissítsék, kiegészítsék, szakmai kapcsolataikat megerősítsék. S ez évben, 2012. augusztus 25-én és 26-án, immár 22. alkalommal.
A Rácz Aladár zeneiskola diákjainak nyitó hangversenye, Weisz József vezetésével, ez évben is rendkívül szép alaphangulatát adta meg ennek a rendezvénynek, hiszen a legkisebbek hegedűszólóit meglepő virtuózok is követték, amit nagyon köszönünk. S nemcsak a kis előadóművészeknek, hanem a szülőknek is, akik őket elkísérték. Különösen köszönjük tanáruknak, Weisz Józsefnek, aki az utóbbi években rendkívül odaadó munkával színesíti meg a kis vendégszereplőkkel gárdonyi konferenciáinkat.
A konferencia témája, „lelki örökségvédelemként”, a kézírás értékeinek, megőrzésének lehetőségét vizsgálta, a számítógépek korszakában. Hiszen a géppel írás praktikusnak tűnő értékei miatt egyre komolyabb hátrányba kerülhet a lelki és szellemi, a neurobiológiai folyamatokat is tükröző kézírás, amelyről Michon, illetve Wilhelm Preyer, a jénai egyetem professzorának kutatásai óta tudjuk, hogy „agyírás” is egyben. Eltörlése óriási problémákat okozhat a számítógépek előnyeinek és egyben veszélyforrásainak világában.
Jómagam, a MÍT elnökeként, a Grafo-Gárdony konferenciák hagyományának elkötelezettjeként, formálójaként, megnyitómban a hagyománnyá alakuló Grafo-Gárdony több mint húszéves távlatairól és jelenéről szóltam, s egyben persze a kézírás megmaradásának örökké tartó lelki értékeiről, elvesztésének veszélyéről. S ehhez fel kell tenni néhány kérdést a megannyi közül. Hiszen hol tartana az emberiség kézírás nélkül? Mit hozhatna számukra, ha az agyírást végleg felváltaná a gépírás? Erről szól (szólt) 18 rendkívül értékes, színes előadással az idei, 22. Grafo-Gárdony konferenciánk. Megerősítésként ide illik az idézet: „Csak írj fénylő betűkkel, szaporítsd a fohászt, hadd legyen a jövőnek kovász…” ( Hendli Ilma: A jövőnek kovász).
Dr. Szőnyi Magda pszichológus, a MÍT Tiszteletbeli Tagja, évek óta patronálja előadásaival rendezvényeinket, s minden évben pszichológiai felhangolását adja meg, óriási ismeretanyagával, tapasztalatával. Most ennek jegyében, gárdonyi konferenciánk elején még meg is énekeltetett bennünket.
W. Barna Erikát, a MÍT Tiszteletbeli Tagját, régen hallottuk már. A francia grafológia különleges irányzatának bekapcsolásával ő mindig kuriózum számunkra. Most könyvének pedagógiai értékeit ismerhettük meg, amely a grafoterápia óriási gyakorlatának tárházából mutatott számunkra követhető módszereket. Mint jelezte: „Az írászavarokkal vívódók számára ismeretlen és elképzelhetetlen a tollforgatás művészi élménye”.
Szőtsné Fritz Ágnes – Banainé Balogh Katalin „A betűbe zárt személyiség” című könyvükben, Kádár János kézírásán keresztül, egy egészen különleges grafológiai és egyben könyvbemutatót tártak a konferencia résztvevői elé, amelyben nagyszerű példáját mutatták a grafológusok lojalitásának. Hiszen politikamentesen, szinte rövid tőmondatokban fejtették ki, minden ítélkezés nélkül, tényszerű grafológiai álláspontjukat. Magas szintű szakmai előadásukban, az idő rövidsége miatt is, talán kevesebbet mondtak, mint amennyit a téma indokolt volna, azonban előadásuk rendkívül etikus, szakmailag magas szintű, bölcs és elgondolkodtató volt. Aki a könyv grafológiai értékeit részletesebben szerette volna megvizsgálni, meg is vásárolhatta ezt a közelmúltat megörökítő „grafológiai portrét tartalmazó”, különleges alkotást.
Bilicsi Tivadar lányait, Katit és Böbét, már ismerősként fogadtam Gárdonyban, hiszen amikor látogatást tettem otthonukban, néhány perc után úgy tűnt, mintha évek óta ismerném őket. Azonban, amikor kézbe vettem Bilicsi Tivadar kézírását, alig tudtam visszanyerni a grafológustól elvárt objektivitást. A jobbtendenciás, szeretetet sugárzó, „földig hajolt és egekig érő írás” hajlékony mozdulatai, hosszú, elnyújtott gesztusai nyomán, folyamatosan a művész „elhúzott” hanglejtése csengett a fülemben. A Bilicsi Tivadar becenevével aláírt levélpapír szeretetteljes érzelmeket megmutató szimbólumai pedig különösen magukkal ragadtak. Azon tűnődtem, hogy lehet valaki ennyire ízig-vérig színész és ennyire ízig-vérig ideális apa is egyúttal. Izgatottan keresgéltem a Bilicsi lányok különböző időszakokban készült kézírásában, húszéves kutatómunkám részeként, „a szülőtől örökölt sorsokat, vagy akár személyiségjegyeket a kézírás tükrében”. S a talányt, hogy a pályájuk miatt zaklatott életű színészcsaládok között, hogyan lettek ők mindannyian mégis egy ideális művészcsalád boldog részesei. Bilicsi Tivadarnak és feleségének, Tímár Erzsinek hite, szeretetet sugárzó, családcentrikus életszemlélete ugyanúgy megmutatkozik a kézírás tükrében, mint a lányai által visszaigazolt életeseményekben. Ez a művészvilágnak egy olyan szigetét mutatta meg, ami kuriózum többéves grafomédia-sorozatom történetében.
Gyulai Zsuzsa „Az elfelejtett gépírás” című előadásában végigvezetett bennünket a gépírás fejlődésének állomásain, Kempelen Farkas beszélő gépétől napjainkig, majd röviden bemutatta a gépírás azonosításának módszerét. Hogy egyáltalán szükséges-e még 2012-ben gépírásvizsgálatot végezni? Az előadás végén megkaptuk a választ is: igen, egyértelműen szükséges, hiszen a fontosabb dokumentumok hosszú időn keresztül írógéppel íródtak, amelyek vizsgálatára még nagyon sokáig szükség lehet.
Marunák Mária Rejtett kezesség – vizualitás – klaviatúra című előadásával, meglepő módon, a számítógép használatának pozitív létjogosultsága mellett voksolt. Mary egy 15 éves fiú kézírásának és rajzának műhelymunkáját bemutatva, a rajz és a kézírás összefüggéseinek felismertetésével lepte meg a konferencia résztvevőit, a grafoterápiának ezt a különleges lehetőségét ismertette meg velünk a rejtett kezességgel kapcsolatban.
Kovács Mónika előadásának dinamizmusa már szinte nélkülözhetetlen a MÍT-konferenciák történetében. Ő a rezonometrikus íráselemzés lehetőségeit vizsgálta a számítógépírás korában. Umberto Eco-idézettel kezdte előadását, aki szerint, ”ha a technika elsodorja is a kézírást az életünkből, az még művészetként tovább élhet”. Hiszen a Neumann-galaxis embere igen ritkán ír kézzel, mivel bármilyen információrögzítés és -továbbítás szinte kivétel nélkül elektromos úton történik, s csak a hűtőn és az asztalon marad egy-egy kézzel írt cetli. Ami persze nagyon igaz, s ami sajnos, az írás hanyatlását hozza magával. Ebből adódik a kérdés: hogyan lehet ma létjogosultsága az íráselemzésnek? Mónika a feltett kérdésre a rezonometria különleges módszerének vizsgálatával fejtette ki válaszát.
Podonyi Hedvig „Hogyan tovább? Grafológia a komputervirtuózok korában” című előadásának bevezetőjében plasztikusan mutatta be az emberiség történetének fejlődésében azokat a szakaszokat, amikor egy-egy újabb módszer vagy eszköz váltotta fel a régit. A mozi megjelenésekor mindenki elsiratta a színházat, a televízió megjelenésekor a mozit (mondván, hogy lejárt az ideje), a számítógépek kezdeti térhódításának korában pedig a televíziót búcsúztatták. Jólesett, s megnyugtató volt hallgatni őt. Főként, amikor a töltőtollról beszélt, ami manapság már nem számít modern eszköznek, mégsem szorította ki teljesen Bíró László golyóstolla. S meglehet, a régebbi konstrukciók idővel, leginkább féltett gyűjtemények részeként, egyre becsesebbé válnak. Hamarosan talán a kézírás is ugyanígy reneszánszát éli majd.
Farkas László, a MÍT Tiszteletbeli Tagja előadásában aktuálisan az íráselemzés jelenét és jövőképét fejtegette, arra utalva, miszerint a grafológia még jelenleg is keresi helyét, s közel két évtizede az átalakulás periódusát éli. Rendkívül plasztikus képet írt le a grafológia helyzetéről. Bár, amikor Prof. Dr. Bagdy Emőke egyik tanulmányát idézte, amely a pszichológia és a grafológia viszonyát egy régebbi felmérés fényében vizsgálva, a grafológia hiányosságaira mutatott rá, először megkövülten hallgattuk. Megdöbbenésünk azonban gyorsan oldódott, amikor kiderült, hog a hivatkozás egy nagyon régi tanulmányból való, s azóta a hiányosságokat a magyar grafológia gyönyörű eredményeket felmutatva pótolta, így fejlődhetett az OKJ szintjére. Bagdy Emőke mára a legnagyobb támogatónknak bizonyult, és ahogyan ez év nyarán mellettünk szólt OKJ-s szakmánk veszélybe kerülésekor, az a mai magyar grafológia legnagyobb elismerését, piedesztálra emelését jelentette számunkra.
Az a levél, amelyet az OKJ elvételekor az illetékes minisztériumba küldött, a Magyar Írástanulmányi Társaság, illetve a magyar grafológia értékei mellett szólva, hiteles rálátást mutatott a Professzor Asszony részéről, aki határozottan és hozzáértően, szakmai tekintélyként is kiállt mellettünk, értve és ismerve a mai magyar klasszikus grafológia értékeit. Hiszünk és bízunk abban, hogy valóban magasabb szinten vagyunk és működünk, mint a fizikai munkákra épülő, egyéb OKJ-s képzések.
Farkas Laci kollégánk előadása a MÍT konferencia első napjának záró programjaként, egyben a szombatra tervezett kerekasztal-beszélgetés szakmai fórumává is alakult. Ennek értékei arról tettek tanúbizonyságot, hogy amikor a grafológusszakma veszélybe kerül (remélhetőleg), mindinkább egyfelé kell mennünk, egyfelé kell tartanunk, hiszen arra van szükség, hogy közösen kutassuk fel szakmai és nemzeti értékeinket. Hiszen most elsősorban azon kell gondolkodnunk, hogyan tudjuk megtalálni a grafológia egyéb szakmákon már túlhaladott szintű képzésének hovatartozását, különleges értékeinek, az OKJ-snél magasabb, emelt szintű képzéseinek helyét, ami érzékelhetővé teszi azt, hogy a grafológia több, mint „szakma”.
Az esti program, a svédasztalos vacsora meghitt családias beszélgetésekké szelídült, ahol már nem hiányzott a régi Grafo-Gárdonyok táncmulatságával együtt járó zakatolások, vonatozások időszaka. Fontosabbnak tűntek az alkotó szakmai eszmecserék, amelyek a grafológia lehetőségeiről szóltak. No meg, mindegyikünket megdöbbentett a hír, hogy a családállítás elmarad, mivel Kiss Pétert, aki motorral indult el Gárdonyba, út közben baleset érte. Szerencsére ő maga csak könnyebben sérült, de a motorja teljesen használhatatlanná roncsolódott.
Sajnos, a másnapi előadók sem tudtak mindannyian megjelenni: Visnyei Irma már napokkal előbb jelezte, hogy megsérült a térde és járóképtelenné vált, Rénesné Eller Gertrúd betegsége miatt maradt távol a konferenciáról. Helyette egy tanítványa, Barna Zoltán vállalt előadást.
A vasárnapi programok minden évben nyugodtabb és hosszabb előadások, mélyebb értékeket tükröző hozzászólások lehetőségét biztosítják. Vasárnapi programunkon általában kisebb létszámmal vesznek részt a kollégák; általában a szombati napijegyesek töltik ki a kétnapos konferencia hangsúlyosabb részét. Ezek a kisebb létszámú „másnapok”, „grafo-vasárnapok” azonban sajátos lehetőségekkel, mélyebb beszélgetések, bővebben részletező előadások és hozzászólások esélyével, egy egészen újszerű grafológiai műhelymunkára és újabb kerekasztal-értekezésekre adnak alkalmat, és most, ezen a különleges értékű gárdonyi grafo-vasárnapon is a továbbgondolás felé nyitottak utat. Ezúttal a Szimbólumterápiás Egyesület fiatal pszichológusainak segítségével, értékes pszichológiai előadások keretében, pszichológiai műhelymunkákra nyílt lehetőségünk.
A nap kezdéseként a régi „Gárdonyokra” emlékeztünk, amikor még a lovas kocsis kirándulás is része volt a programnak.
Androsics Nóra „Digitális grafológusok?” kérdésfölvetésével sorra vette az írásbeliség változásának állomásait, majd kísérletek eredményein keresztül mutatta meg, hogy a kézírás és a géppel való írás mennyire másként hat vissza az író emberre. Megemlítette, hogy az aláírásnak, bár ma már létezik a digitális illetve elektronikus formája is, a legelterjedtebb még mindig a kézzel írott változata. Bár jelenleg úgy tűnik, a mindennapi használatban egyre kisebb szerepet kap a kézírás, de ígéretes az a tény, miszerint az okostelefonok legújabb változatainak fejlesztésében jelenleg is feladatként szerepel a kézírás alkalmazásának és továbbításának lehetősége.
Gyimesné Markó Etelka „A tehetetlenség mögött rejlő tehetség, avagy a gyermekekkel végzett belső képi munka hatása, a képtelenségtől a képesség megtapasztalásáig” címmel beszélt saját útjáról a gyermekekkel folytatott munka során. A szimbólumok fontosságát hangsúlyozta, különös jelentőséget tulajdonítva a HÍD, mint szimbólum szerepének. Hiszen az ember és ember közötti kapcsolat is csak akkor tud létrejönni, ha megtaláljuk a hidat, amely összeköt bennünket. Mivel Etelka leginkább gyermekekkel dolgozik, mottóként Rudolf Steiner egyik mondatát idézte többször is: „A gyermekeket tisztelettel kell fogadni, szeretetben felnevelni, és szabadságban elbocsátani.”
Molnár Szilvia, aki szintén a Szimbólumterápiás Egyesület tagjaként érkezett hozzánk, ugyancsak szimbólumokról beszélt, mégpedig a „foglalkozási szimbólumokról”. Előadása közben magunk is elgondolkodhattunk, vajon saját foglalkozásunk tárgya, azaz a grafológia milyen szimbólumként jelenik meg számunkra. Néhányan meg is osztották velünk gondolataikat, ami további elmélkedésre serkentett mindannyiunkat.
Úz-Kovács Gyula és Barna Zoltán, akiket a tavaszi Pszicho-Pilisen még szívesen hallgattunk volna, de idő hiányában át kellett adniuk a szót, most lehetőséget kaptak arra, hogy különleges meglátásaikkal egészítsék ki és gazdagítsák a vasárnapi programot. Barna Zoltán „A gépírás és a kézírás személyiségre gyakorolt hatásairól” mutatott be igen szemléletes gyakorlatokat. Mindannyian kipróbálhattuk, eljátszhattuk, megtapasztalhattuk, hogy mennyire más érzéseket vált ki belőlünk a billentyűzet ütögetését utánzó mozdulatsor, mint a kézírás lágy, érzelmekkel teli mozdulatai. Úz-Kovács Gyula a Pszicho-Pilisen indított előadását folytatta, ahol a szarvasbőrből készült ősi dobok érzékekre gyakorolt hatásairól, majd a rovásírásban megmutatkozó lehetőségekről beszélt. Megtudhattuk, milyen szemléletesen fejeződnek ki az emberi kapcsolatok, ha a nevek rovásírásos formáit egymás mellé téve vizsgáljuk az egybeeséseket, illetve eltéréseket.
A Grafo-Gárdony 2012 második napjának délutánja oldott, a szakma jelenlegi helyzetét elemző, jövőt tervező beszélgetésére én magam is sokáig fogok emlékezni. Nem kis nosztalgiával emlegettük az első Grafo-Gárdonyok indulásának időszakát: a szúnyog-szigeti kirándulást, a nadapi lovastáborba lovas kocsin száguldó grafológusok vidám csapatát. Megérkezett közénk hosszú idő óta várt kolléganőnk, Papp Zsuzsa is, aki oly sokszor emelte, segítette ötletes játékokkal, szakmai programokkal a Grafo-Gárdonyok hangulatát. S amikor Oláh Marikának és Papp Zsuzsának a munkájukat értékelő oklevelet átadtuk, vége-hossza nem volt a több mint 20 év óta fennálló Grafo-Gárdonyok értékeiről szóló beszélgetésnek.
Én ezek közül a Grafo-Gárdonyok közül persze azokra emlékeztem legszívesebben, amelyeken még több mint 10 fős olasz delegációt fogadhattuk. A velük töltött gárdonyi és pilisi konferenciák nemcsak szakmailag adtak sokat: hosszú távú barátságok is létreöttek a két ország grafológusai között, amelyeket ma is igyekszünk életben tartani.
A válság óta persze mindig kicsit félve rendezzük meg ezeket a Gárdonyokat. Hiszen kinek van ideje, kinek van anyagi fedezete? De a Grafo-Gárdony 2012 konferencia most is, mint minden évben, szakmánk rendezvényeinek egyik legsikeresebbje lett. Sorra érkeztek a köszönő levelek is – hadd mellékeljek néhányat azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni. Azoknak pedig, akik ott voltak, üzenjük: „Jövőre, veletek, ugyanitt!”
Pálmai Anna MÍT-elnök, 2012. szeptember
„Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy rész vehettem a hétvégi konferencián. Sajnálom, hogy nem tudtam mindkét napon ott lenni, de a család még nagyon köt (kislányom 2,5 éves).
Örülök, hogy megismerhettem azokat a neves szakmabelieket, akikről eddig csak olvastam. Nagyon érdekesek és hasznosak voltak az előadások. Sokat lehet belőlük tanulni, főleg egy pályája elején álló grafológusnak (mint én is). Remélem, lesz még ilyen alkalom, és találkozhatunk többször is! Mindenképpen keresni fogom az alkalmakat.
Maradok tisztelettel: Keller Orsi”
„Kedves Anna! Köszönet Neked, Kollégáidnak, mindenkinek, aki segített, a Grafo-Gárdonyért. Szerintem lélekben, ismeretben gazdagabbak lettünk. Felemelő érzés a legjobb szakemberek közt lenni, Őket hallgatni, beszélgetni velük. Jövője csak annak (a tudománynak) van, aminek jelene is van! Tehát JÖVŐRE VELETEK UGYANITT!!!!!!
Lőrinczné György Anikó”
