Grafoklub – „Péntek 13”
A babonaság ma már csak egy jó apropó arra, hogy játékossá tegyünk egy estét, hogy mozgatója legyen a „nem véletlen véletlen” a jungi szinkronicitás szokásainkban, hiedelmeinkben, félelmeinkben gyökerező, avagy tudattalanunkból fakadó „nem véletlen egybeesések sorozatának felismerésének” – mondta bevezetőjében Pálmai Anna, a MÍT elnöke.
Annak kinyomozása, hogy ki mennyire babonás, nem egyszerű feladat, mivel ezt nem könnyű mások előtt vállalni. Anna elárulta, hogy ő már nem fél a 13-ára eső péntekektől, amióta unokája is ilyen napon született. Azóta szerencsenapként tartja számon az ilyen dátumokat. Szerinte a babonaság ennyire egyszerű kérdés, csupán a saját döntésünk, és hit kérdése az egész…
Miután mindenki készített egy saját írásmintát, a következő feladat a pozitív gondolkodás, a hit vagy netán a hiszékenység, a könnyedség vagy akár a humor jeleinek összegyűjtése volt. Ki-ki nyomon követhette ezeket a saját írásában, és az írásvetítőn is.
Rendezvényünk vendége, Urbán Erika is érdeklődéssel hallgatta az észrevételeket, sőt be is kapcsolódott a keresgélésbe, megerősítve egy-egy megállapítást.
Miután az elemzésben kezdtek elfáradni a résztvevők, a művésznő lassan átvette a szót és mesélni kezdett a „Kis Kabossal”, nagy nevettetőnkkel eltöltött 33 évéről, melynek során ő maga is, mint a Vidám Színpad tagja, számos darabban csalt mosolyt a nézők arcára.
A művésznő Kabos László halála után írta meg „Az én Kabosom” című könyvét, így próbálva feldolgozni keserűségét, s férje hiányát. A könyv kapcsán sokan kérdezték arról is, milyen volt az élete házasságuk előtt, ezért újabb könyv megírására szánta el magát. Így született meg „A sors pórázán” című, második könyve.
Mivel a könyveket a helyszínen meg is lehetett vásárolni, a művésznő örömmel dedikálta is azokat. Így érkezett el az est utolsó programpontja, amikor Pálmai Anna vezetésével interaktív íráselemzés formájában lehetett összevetni a művésznő régebbi és frissen készült dedikációit.
Régen volt érezhető rendezvényeinken ekkora érdeklődés, ekkora lendület, ekkora aktivitás, ekkora jókedv.
Az est végén pedig valaki felkiáltott: „Jé! Éppen 13-an vagyunk!”
Véletlenek pedig nincsenek…
Forrás: Androsics Nóra cikke, Grafológia folyóirat 2012/2., március-áprilisi szám. A cikk itt olvasható >>>
